Jelen korunkban a rendszeres látogatása a “szórakozóhelyeknek” teljesen természetes időtöltés. Sokféle indok közül lehetne választani, ami miatt ez a lehető legjobb választás egy este eltöltésére, de most vizsgáljuk meg picit azt az oldalt, amelyiken nem is annyira jó választás.
A három kötőerő mindenhol és mindenben jelen van, így a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőereje behálózza egész életünket, és áthatja minden tettünket. Ez a három gúna (kötőerő) annak függvényében fogja befolyásolni életünket, hogy milyen tetteket hajtunk végre és ezáltal mely kötőerőnek adunk teret és lehetőséget a növekedésre. Ennek függvényében a társulás szempontjából egy “szórakozóhelyen” töltött este jó esetben a szenvedély (hangos zene, vibráló fények, tánc), de sokkal inkább a tudatlanság kötőterejét fogja magán viselni (alkohol,tudatmódosító szerek, stb). Hogy miért van ennek jelentősége? Mert egész egyszerűen a szenvedély és tudatlanság kötőerejében létrehozott cselekedetek szenvedést fognak előidézni az egyén életében.
Alkohol
Az alkohol oldja a gátlásokat, és egy olyan “felszabadult” állapotot teremt, aminek egyrészt nem vagyunk irányítói, másrészt pedig a tudatosságot mellőzve átengedjük az irányítást az ösztönöknek (jelen esetben azoknak a tudatlenyomatoknak, amelyek az “ösztöni” szinten bekapcsolva átveszik a dominanciát). Mondhatnánk, hogy mértékkel fogyasztva ez egy teljesen pozitív tapasztalás, de érdemes elgondolkodni, hogy mennyire vagyunk ismerői önmagunknak és mennyire vagyunk harmóniába, ha természetes állapotunkban képtelenek vagyunk a felszabadultság érzését megtapasztalni. A másik probléma az alkohol fogyasztással, hogy bizonyos szint felett az agressziót fokozza és ezáltal a hamis egót táplálva még jobban elmerülünk az illúzió mocsarában, azt gondolva mi vagyunk a világ közepe, a legerősebb emberek, és természetesen a legvagányabbak is, akik szinte már a tökéletesség kapujába ittuk magunkat. Ezek pedig olyan tetteket fognak szülni, ami előbb vagy utóbb, de bizony fájni fognak.
Tudatmódosító szerek
Ha különbséget kellene tenni, ez egy még durvább szint, mint amit az alkohol fogyasztás tud produkálni, mert bár ott is feladjuk a valóság tudatos tapasztalását, de a különböző drogok használatával a saját életünkből elmenekülve, a teljes irányítást kiadva a kezünk közül, egy teljesen valótlan létállapotba kerülünk. Extázisnak és teljes felszabadulásnak élve meg azt a tudatsíkot, amiben az elménk teljes szabadságot kapva, olyan képtelenségeket teremt, amit az egyén tévesen világmegváltásnak tapasztal és közben minden képességét elveszti, hogy felismerje, ezek a szerek, hogy eszik meg a testét és lelkét. Csak, hogy egy példát említsünk: érdemes lenne elgondolkodni az ilyenkor fellépő “kajapara” jelenségén és annak háttérben megbúvó okain. Ájurvédikusan a hat alapíz közül az édes íz felelős azért, hogy a sejtpusztulások után a szervezet képes legyen új sejteket termelni és rendezni a károkat. Az édes ízbe tartoznak természetesen az édes gyümölcsök, gabonák – tehát a szénhidrátok. Egy aktív idegrendszer gyilkolás után, amikor a szervezetnek cseppnyi lehetősége is van, küldi az információt a gyomornak, hogy étkezésre sarkallva az alanyt, kezdjen el magához venni olyan alkatrészeket, ami az építkezéshez szükségesek.
Környezet
A hangos zene és a vibráló fények teljesen kisütik az idegrendszert, lefárasztva a látás és a hallás érzékszervét. Ezt megint csak felszabadító érzésnek könyveljük el, de érdemes abba is belegondolni, hogy a normális kategóriába tartozik-e, hogy egy-egy átmulatott este után napokig tart a szervezet regenerálódása, és ilyenkor sokkal hajlamosabb a megbetegedésekre. A feszültség és a stressz megeszi az életünket, mert nem tanultuk meg, hogyan is kell ezektől a negatív energiáktól megszabadulni. Ezen állapot orvoslására olyan megoldást választunk, ami nem hogy közelebb vinne a megoldáshoz – hanem el is távolít. Függő viszonyba kerülünk ezzel a környezettel is, mert egyre több és nagyobb adag kell, hogy a felgyülemlett stresszt “kezelni tudjuk”. De megtörténik ez egyáltalán? Érdemes lenne elgondolkodni arról is, hogy ha igen, akkor miért van a “mókus kerék” érzése, amit folyton meg kell szakítani az éjszakai élettel.
És végső soron ott van a tánc, ami talán az összes előbb felsorolt cselekvés közül a legjobb választás lenne a fáradt gőz kiengedésére, mivel energiát szabadítunk fel. A probléma csupán ott van, hogy ilyen körülmények között a tánc már csak arra szolgál, hogy a szervezetet a méregtelenítés fázísában tartva segítségére legyen a különböző méreganyagok eltávolításában és a gyorsabb regenerálódásban.
Tehát a kérdés: megéri-e? Feladni a teljes kontrollt és álomvilágba dédelgetni magunkat, ahonnan még nagyobbat lehet esni. Előidézni a durva- és finomfizikai testünk degradálódását, aminek következményei lehetnek a betegségek és az elménk kezelhetetlensége (dühkitörés, hangulatingadozás, depresszió, melankólia formájában például). Vagy olyan utat választani, ami ténylegesen a segítségünkre lehet, hogy szabadnak érezzük magunkat. Mert bár a szabadság megrögzött kalandorai vagyunk, az közel sem számít szabadságnak, amikor tárgyaktól (telefon, cigi, alkohol, drog) és a környezeti hatásoktól függünk (“szórakozóhelye”, társaság, fények, zene) és egyre jobban távolodunk eredeti önvalónktól.
Szerző: Hegedűs Zsolt (Sadhakayogi)
