Amit eszel, azzá leszel. Egyszerű kijelentés, nagyszerű bölcselet. Valójában belegondoltunk-e már abba, hogy a táplálkozásnak többről kellene szólnia, mint érzékkielégítés. Mert bár megkívánunk bizonyos ételeket, ízeket – és mesterien tudjuk degeszre enni magunkat, elgondolkozunk-e azon, hogy ezzel milyen hatásoknak tesszük ki a szervezetünket?
Végső soron amit a szánkon keresztül magunkhoz veszünk, abból fognak képződni sejtjeink, és ez fogja meghatározni, hogy egészség vagy betegség jut osztályrészül az egyénnek. A szervezetünk rendkívüli módon képes tolerálni azt a fajta merényletet, amit elkövetünk ellene, ugyanakkor egy idő után elfogy az ereje és azt mondja ennyi volt. Ekkor megjelenik egy komolyabb betegség, és a lehető legkisebb százalékban gondolkodunk el azon, hogy ez a betegség talán a tányérunkon fogant.
A gyorséttermi, tartósítószerekkel szét turbózott ételek nem éppen lesznek segítségünkre, hogy a lelki-testi békét hosszú távon megvalósítsuk, de annak felismerése, hogy ezek az ételek nem éppen minőségi anyagokat hordoznak szervezetünk számára, csupán az út eleje. Mert bizony itt jön képbe egyrész a testtípusunk, másrészt a kötőerők hatásai.
Ami az egyik ember számára járható út, az nem biztos, hogy a másik ember javait is szolgálja. És sok esetben amit kívánunk, az nem feltétlen annak a szimptómája, amit a testünk is kíván. Ahhoz ugyanis nagyon tudatosnak kell lennünk, hogy különbséget tudjunk tenni a függőségből származó vágy és a szervezet harmonizációját szolgáló vágy között.
A váta testtípus nehezen tolerálja a száraz, egyszerű, túlzottan sós ételeket, melynek hatására puffadás, és idegrendszeri kibillenés jelentkezik nála, az izületek sérüléseiről nem is beszélve.
A pitta dósa érzékenyen reagál az olajos, fűszeres ételekre és az amúgy is erőteljes agni (emésztés tüze) könnyen tűzbe borítja az egész szervezetet gyulladások, bőr problémák és emésztőrendszeri kibillenés formájában.
A kapha testtípus kevés mozgása mellé társuló viszonylag nagyobb mennyiségű nassolása által előidézett súlytöbblet, ami pangást, folyadékvisszatartást eredményez – amellyel a szervezetet terheli.
A jelenkor étkezésére jellemző, hogy savasítja a szervezetet, ezáltal sokkal könnyebben betegszik meg, és gyorsabban használódik el – tehát öregszik. Ezeket a folyamatokat lehet lassítani, és lehet olyan formáját választani a táplálkozásnak, ami valóban táplálni fog, nem pedig pusztítani. Ehhez szükséges ismerni a testtípusok jellemzőit és a kötőerők működését.
Jelenleg nem az a kérdés, hogy betegek leszünk-e attól az életformától amit folytatunk, hanem az, hogy mikor…?
Az elme természetes funkciója, hogy ragaszkodik. Nem mérlegeli, hogy az jó vagy rossz – ez az intelligencia feladata. Ha kialakítunk egy táplálkozás formát, ahhoz ragaszkodni fog az elme, akár egészséget akár betegséget fog eredményezni. Azonban ha felismerjük, hogy életmódunk változtatásra szorul, és türelmesen kivárjuk azt az időt (40 napot), ami egy új szokásrendszer kialakításához szükségeltetik, rádöbbenünk, hogy semmi nehézséget nem okoz annak a tevékenységkörnek a folytatása (legyen szó táplákozásról, mozgásformáról, stb.), amit első körben oly hevesen elleneztünk. Mármint az elménk.
És hogy miért a táplálkozás amiről ilyen sok szót kell ejteni? Mert ez az egyik legdurvább függőségünk. Ha szomorúak vagyunk: eszünk. Ha jó kedvünk van: eszünk. Ha találkozunk a barátainkkal vagy családtagjainkkal: eszünk. Ha unatkozunk: eszünk. És így tovább.
Ha egy ilyen alap tevékenység, amit alsó hangon napi szinten háromszor folytatunk és nem stabil, építő alapon nyugszik… nehéz lesz időtálló házat létrehozni.
A következő fontos pont a szabadidőnk megélésének mikéntje. Egyre többször jelenik meg az egyedüllét hangsúlyozásának témaköre. Igényeljük az egyedüllétet, de képtelenek vagyunk egyedül lenni. Mert bár lehet élő társaságtól mentesen tartózkodunk otthonunkban, gondolatainkat elnyomjuk azzal, hogy zenét hallgatunk, filmet nézünk, vagy éppen tudatmódosító szerekkel tompítjuk magunkat. Elméletben egyedül vagyunk, gyarkolatilag képtelenek vagyunk szembenézni függőségeinkkel, szokásaink silányságával és egyáltalán azzal, hogy megismerjük önmagunkat és belső rendszerünket.
A test a lélek temploma. Ha sem durva fizikai szinten: táplálkozás, mozgás; sem finom fizikai szinten: elme, intelligencia; nem gondoskodunk arról, hogy ne egy omladozó házban legyünk menedéklakók, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy bizony tetteinkkel kell megtisztítani és folyamatosan karbantartani ideiglenes otthonunkat, hogy a lelkünk is komfortosan érezze magát. És ez miért fontos? Azért, hogy a lelki fejlődés kerüljön előtérbe, és saját lelkünk ne egy megkötözött túsz legyen elménk ámokfutásának epizódjában, hanem irányítója legyen azoknak a folyamatoknak, amit az anyagi világban való létezés hivatott szolgáltatni.
Az ászana gyakorlás szintén egy eszköz ahhoz, hogy testünket újra tatarozzuk, és az évek alatt összeszedett hamis azonosításokból eredő lelki sérelmek keltette testi manifesztációkat megszüntessük. Ehhez lemondásra van szükség, arra, hogy értékeljük jelenlegi helyzetünket és kifejezzük vágyunkat a teljesség elérése iránt. A tisztulás folyamata kezdetben kívül eshet a komfortzónánkon, de ez egyben a próbatétel is, hogy elég elszántak vagyunk-e a cél érdekében. A befektetett energia és erőfeszítés kétségkívül megtérül. Amikor egy-egy ászana végrehajtása során azt érezzük, hogy az elménk a “nem szeretem” címkével látta el az adott pozíciót, gondoljunk arra, hogy ezzel mennyire jót teszünk testünknek és lelkünknek, és valójában gyógyítjúk önmagunkat miközben közelebbi kapcsolatba kerülünk önvalónkkal, azáltal, hogy a kihívások közepette végre megismerjük saját magunkat.
A jelenkor legnagyobb kihívása, hogy figyelmünket megtanuljuk a kinről befelé irányítani, mert minden ami számít, az a bensőnkben rejlik. Ehhez először is meg kell ismernünk önmagunkat, mert a szomorú valóság, hogy ennek az ismeretnek sok esetben híján vagyunk. A jóga egy remek eszköz arra vonatkozólag is, hogy ezen az úton elinduljunk és sokkal többet rejt magában, mint amit a jelen pillanatban el tudunk képzelni. Segít megtapasztalni, hogy ez a test nem más, mint lelkünk temploma.
Szerző: Hegedűs Zsolt (Sadhakayogi)
